Mogyorós pele

 Alsósok voltunk, amikor osztályunkkal erdei iskolában táboroztunk Tihanyban. Szállásunk a Tihanyi-félsziget nyugati felén, az erdőben egy kulcsos házban volt. Hamar kiderült, hogy az épület nem vagyunk „egyedül”… Egy mogyorós pele családnak is megtetszett a házikó. A vöröses sárga 6-8 cm-es rágcsáló nem kis riadalmat okozott, amikor fel-alá futkározott a szobában és nagy fekete szemeivel farkasszemet nézett az ijedt kis csapatunkkal. A tábor végére mindannyian megbarátkoztunk hívatlan „szobatársunkkal”.

Reggeli áhítat

 Egyik reggel Miss Márta, az aznapi áhítatot tartó angoltanárunk közlekedési akadály miatt nem ért be időben az iskolába. Nem estünk kétségbe, arra gondoltunk önállóan olvassuk el Isten igéjét. Bíztatásunkra Andris osztálytársunk kiment a tanári asztalhoz, felolvasta az áhítatos könyvből az aznapra szánt részt. Még a kedvenc énekünket is elénekeltük.

Focilabda

Az ötödikes fiúk nagyon szomorúak voltak, mert az osztály labdája kilyukadt és nem volt mivel játszani. Osztálytársuk, Áron, aki egyébként soha nem focizik, megsajnálta őket, elővett a táskájából egy papírlapot, rajzolt rá egy nagy pöttyös labdát, gombócba gyűrte majd így szólt: Most már van labdánk! Azzal átdobta a papírgalacsint az osztálytársának. Ezzel, ha focilabdájuk nem is lett, de mindenkinek sikerült vidámságot csalni az arcára.